- mikor sikongatva üldözi a macskát, a yorkiktól sírva fakad, de a nagykutyáknak simán a szájában turkál
- mikor asztal alá bújva próbálgatja a buksival hol az asztal teteje és csak azt hallod perceken keresztül, hogy kopp, kopp, kopp, kopp...
- mikor nyújtja a kanalát, hogy ő is tapicskoljon a krémtúróban
- mikor hozza és nyújtja a keményfedeles mesekönyvet, én meg még csak az első sornál járok és már nyújtja a következőt, aztán még egyet és még egyet
-mikor hozza és nyújtja az egyik plüssállatot, én meg még csak az első hangadásánál tartok és már nyújtja a következőt, aztán még egyet és még egyet
- mikor elsírod magad pelenkázás közben ő meg visszafordul a menekülésből és pucér seggel a combodra állva egyik karjával átölel, a másik kezének mutatóujjával meg követi a könnycseppet az arcodon
- mikor pápát int és mutogat az ajtóra vagy épp hozza a cipőjét
- mikor esténként rohamtempóban mászik az apjához, aki az ajtóban áll
- mikor kimész a konyhába és hallod az apró tenyerek és térdek csapódását a padlóhoz, ahogy igyekszik utánad
- mikor kikerekednek a szemei és elvigyorodik mind a 6 fogával, ha meglátja a cicit
- mikor először teszi meg feléd első önálló lépteit
- mikor ujjal mutogat mindenfelé
- mikor ő is kéri a fogkeféjét, mikor a szüleit látja fogat mosni
- mikor keresi az apja köldökét
- mikor kéri, hogy videózzunk, motorozzunk
- mikor mosolyogva ébred
- mikor üldözésest játszik anyával vagy apával és ő majd megszakad a nevetéstől
- mikor hozza az itatópoharat, hogy inni, inni, inni és anya tartsa neki, miközben meg van lesve, hogy egyedül is tud
- mikor kézzel-lábbal, hanggal, sírással tiltakozik az öltözés, a pelenkázás vagy épp bármi más ellen, ami akarata ellen való
- mikor a legapróbb dolgokat is megtalálja a padlón és ami még rosszabb, legtöbbször meg is kóstolja
- mikor a tiltás ellenére ezredjére is tovább matatja a köveket a virág alatt, tépdesi a leveleit, húzkodja a wcillatosítót, nyitogatja a vegyszeres szekrény ajtaját, odacsípi az ujját a fiókokba, megkaparintja a telefonokat, dobálja a távirányítót, piszkája az almot, a macskakaját, eszi a homokot és leveszi a lábáról a cipőt
- mikor anya felcopfolja a haját, tudja h indul a nap és együtt huzzák fel a redőnyt és keresik meg a Coopicicát
- mikor anya dühében magzatpózban lefeküdt a padlóra a szoba közepére, ő csendben ráfeküdt és addig tornázott míg beletottyant a póz közepébe és ott üldögélve egy pisszenés nélkül elaludt
- és még sorolhatnánk, hisz minden nap csinál valami újat, meglepőt....
Sok-sok pillanat Anya szívébe zárva! :)
4 megjegyzés:
Ó, ez a kis ember palánta minden napra tartogat valami meglepetést, különleges és megható pillanatokat, amelyeket sohasem felejt el az ember! Jó volt olvasni, pont ilyen ő a kis egy éves! Imádom!
Ez nagyon vicces, jó, szép és megható bejegyzés! Annyira egyedi. Megkönnyeztem....
Puszi Nektek!
gyönyörű gondolatok :) ez jutott Róla eszembe:
"Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek." Vekerdy
szerintem tökéletesen csinálod! ;) puszi
ó a vasalás..az meg mi? ;P
Megjegyzés küldése